• English
  • Magyar

Király Anikó

Király Anikónak gyerekkorában a tanárai voltak a példaképei, nyelvtanárként végzett az egyetemen, azután mégis évekig marketinggel foglalkozott. Köszönhető ez talán annak is, hogy az egyetemen nem fektettek komoly hangsúlyt a pedagógiai tárgyakra, és a gyakorló tanítás sem volt igazán sikerélmény a hallgatóknak. A tanári pálya helyett sokan könnyen a for profit világa felé fordultak. Anikó egy ponton azonban visszakanyarodott az eredeti hivatásához…

A gyerekei születésével nyilvánvalóvá vált számára az irányváltás, hisz a korábbi multinacionális cég diktálta tempó nem fért volna bele az életébe két kisgyermek mellett. A másik fontos motivációja az volt, hogy kisgyerekekkel akart foglalkozni.

A vállalkozási ötlet megszületése után – hogy kisgyermekek napközbeni ellátását és kisgyermekes családokat segítő intézményt hozzon létre – első körben újra iskolapadba kellett ülnie, képeznie magát. Montessori pedagógiát, környezeti nevelést és családi napközi vezetést tanult. Azután kollégáit is elküldte továbbképzésekre. A családi napközi (idén januártól családi bölcsőde) kis létszámú közösségi forma, amely létrejöhet öt kisgyerek számára is, egy nevelővel, vagy lehet 7 fős a csoport, ebben az esetben viszont szükséges még egy munkatárs. Anikó elképzelése kezdettől a második irány volt. Ahhoz, hogy az ötlete üzleti vállalkozásként stabilan megállja a helyét, szakmai tapasztalattal rendelkező segítőre volt szüksége. A vállalkozása továbbfejlesztéséhez 2014-ben épp kapóra jött a Dobbantón való részvétel. Rendszerszemléletet, tudatos pénzügyi tervezést tanult, és a marketinghez is számos támogató ötletet kapott a képzés során.

A Ficserke Családi Központot 2011 márciusában nyitotta meg, az eltelt évek pedig folyamatosan formálták őket, hisz egy vállalkozás soha nem kész, nem lehet hátradőlni. Folyamatosan hatások érik az embert, újabb találkozások alakítják az elképzeléseit, és hoznak további lehetőségeket – ez Anikó tapasztalata. És éppen ettől izgalmas kihívás egy vállalkozás.

Mivel kezdetektől van szakmabeli segítő munkatársa, Anikó meg tudta oldani, hogy kellő időt tölthessen a saját gyerekeivel is a munkája mellett. Úgy érzi, sikerült megtalálni a jó egyensúlyt, amire nem kevés bizonyíték, hogy kiskamasz lánya és fia szívesen járnak be a Ficserkébe segíteni, színházba mennek a gyerekekkel és részt vesznek a nyári táborokban.

Mai fejjel csak mosolyog a merészségén és bátorságán, ha az indulásra gondol, ahogy belevágott ebbe a vállalkozásba, és őszintén örül annak, hogy az ötlete több év távlatában immár sikeresnek mondható. Óriási szerencsével valamire jól ráérzett akkor, és az indulástól azonnal megtalálták őket azok az anyukák, családok, akiknek ez a lehetőség szólt. Hozzá kell tenni, Anikó életében nem példa nélküli az ez a fajta „fejesugrás”, hisz sportokból is szívesen választotta a veszélyeseket, mint az ejtőernyőzés vagy a búvárkodás.
A jövőre vonatkozó tervekről reménykedve, de óvatosan beszél, leginkább a kiszámíthatatlan törvényi háttér miatt. Tervei azonban vannak! 2016 őszén például egy táplálkozási reformba vágtak bele egy másik dobbantós vállalkozó, táplálkozási tanácsadó segítségével, hogy a még egészségesebb ételekkel is figyeljenek a gyerekek étkezési kultúrájára, egészségére. Az utóbbi időben egyre több céges rendezvényen vállaltak gyerekfelügyeletet, jelenleg ebbe az irányba építkeznek a nagy cégeknél, Budatétényben.

További mozgásteret jelent a Ficserke számára, hogy amikor a környékbeli óvodák és iskolák nyaranta zárva tartanak, a szülők nagyon hálásak a színvonalas nyári táborokért, ahova elhozhatják a gyerkőcöket. A tábor valójában tematikus hetek sorát jelenti – meseterápiás, kézműves és más érzékenyítő programokkal, mint például a népek, nemzetek hete.

Anikó az a fajta ember, aki időnként szívesen megáll, és visszatekint a megtett útra, akár annak kisebb szakaszaira is, a sikereket szereti megünnepelni azzal, hogy lelassít egy kicsit. Akár egy interjú is alkalom erre, hogy megfogalmazza, mennyi mindenkinek tartozik hálával az eddig megtett útért.

– Nagyon hálás vagyok a kolléganőimnek a helytállásukért, a családomnak a hitért, támogatásért és inspirációért. Nem utolsó sorban pedig a Dobbantónak az új kapcsolatrendszerért, és a magabiztosságért, amit az ott tanultak segítségével sikerült elérni – mindezek nélkül nem lenne a Ficserke az, amivé az elmúlt 6 évben vált – mondja. Egy vállalkozásról szóló beszélgetés végszavaként nagyon is inspiráló. És tudjuk, hogy még nincs vége…