• English
  • Magyar

Az én Dobbantó sztorim

Vinkovits Vera

Azok közé a szerencsés nők közé tartozom, akik részt vehettek a 2014-es Dobbantó programban. Öt gyermek édesanyjaként úgy döntöttem, nem térek vissza az alkalmazotti létbe. Elhatároztam, hogy a sarkamra állok és vállalkozom, vállalkozó nő leszek. Sokan gondolják úgy, hogy már önmagában az nagy vállalkozás, hogy főállású anya vagyok. Legbelül viszont azt éreztem, tennem kell még valamit, valami mást is, és nem mellesleg a családi kassza bevételét is szerettem volna növelni. Nem akartam eltartott feleség lenni. Férjem, családom kezdettől fogva mellettem állt, és azóta is ők a legnagyobb támogatóim, bíztatóim.

Babarczy Veronika

Eredeti szakmám szerint kommunikációs szakember és újságíró vagyok. A még „eredetibb” szerint aranyműves, ugyanis érettségi után 4 évig ezzel foglalkoztam. Amikor már majdnem iparművészetis lettem (ma MOME), helyette – elhagyva az ötvös asztalt – különböző területeken szereztem rendkívül sokszínű és gazdag tapasztalatokat.

Burgmann Nóra

Úgy gondolom, nincsenek véletlenek, inkább a sorsnak köszönhetem, hogy a pályázat beadási határidejének napján egy 2014-es Dobbantós lelkes ajánlásának hatására jelentkeztem a képzésre.

Biztos voltam benne, hogy ha bekerülök a csoportba, akkor ez a lehetőség nagyon meghatározó lesz a vállalkozásom történetében. Így is történt.

Csepregi Panka

Sosem voltam "lányos lány". Vízen és vízparton nőttem fel, nálunk ilyenek voltak a családi gyökerek. Mindig sportoltam, de még véletlenül sem RSG-ztem vagy balettoztam. Ritkán hordtam szoknyát, és a fürdőruha volt a kedvenc öltözékem. Dunai lány vagyok, de 14 évesen meg akartam tanulni vitorlázni, pedig a családomban senki sem tudott. Megtanultam, és attól kezdve vitorláztam, amikor vitorlázhattam, persze ez nem volt mindig ilyen egyszerű, az én történetemben is vannak szomorú fejezetek. De megvívtam a magam harcait.

Kállay Andrea

Hétfő van, január második hete, reggel kilenc óra nyolc perc. Otthon vagyok. Nem találom a helyem. Csak ténfergek fel-alá a házban.

A szívemben egy tompa nyomás, gombóc a torkomban, hiányérzetem van. Ma már nem mentem iskolába. Már levizsgáztam, megkaptam az oklevelemet. És elköszöntünk egymástól.

Király Anikó

Nagy örömmel láttam 2014 őszén, hogy újra lehetőség van jelentkezni a Dobbantó képzésre. Évekkel ezelőtt a vállalkozásom indításakor már pályáztam, de nem kerültem be a jelöltek közé. Most az esélytelenek nyugalmával gondoltam, hogy megpróbálom. Éppen úgy éreztem, hogy elakadtam, s nem láttam, hogy egyedül hogyan juthatnék előrébb a vállalkozásommal. Nagyon rövid idő eltelte után érkezett az e-mail, hogy bekerültem a csoportba!

Laukó-Doró Viktória

A Dobbantó képzést 2013 őszén végeztem el. Magáról a programról a SEED Alapítvány hírleveléből értesültem, ami épp kapóra jött, mivel akkoriban fogalmazódott meg bennem, hogy jó lenne saját lábra állni és végre úgy és arról írni, ami szerintem fontos. Újságíróként, szerkesztőként akkor már évek óta környezetvédelemmel és fenntarthatósággal foglalkoztam, de mindig alkalmazottként. Mivel a korábbi főállásom megszűnt, sokáig hezitáltam, hogy mitévő legyek. A Dobbantó az első tudatos lépés volt afelé, hogy vállalkozó váljon belőlem!

Zeke Erika

A Facebook-on került a szemem elé a Dobbantó program. Nagyon szkeptikus voltam a felnőttképzésekkel kapcsolatban, mert nagyon sok csábító, drága tanfolyamot találtam már a neten és nem voltam benne biztos, hogy van mögötte használható tudás is. Ezért alaposan utánanéztem ennek a programnak, és elég hamar eldöntöttem, hogy megpályázom. Nagyon komoly képzésnek tűnt első olvasatra és hatalmas lehetőséget láttam benne, hogy megtaláljam az utat a céljaim felé.

Zentai Kata

Hirtelen robbant be az életembe a Dobbantó, nem terveztem a részvételt, a pályázat leadási határidejének napján hívta fel rá a figyelmem a férjem.

Számomra nagyon meghatározó volt ez a képzés, több szempontból is egyfajta vízválasztó.